"Hát jobb ha Ön is mértékkel marasztal,
és hazaküld a hajnali vonattal!
Maradjon e pár óra olyan szép,
amilyennek látni akarom!
A jóhiszeműség, véget nálam ér.
Kiváltképp azzal vigyázok,
akit nagyon megkedvelhetnék!
Elnézést, kiszállok!
További jó mulatást!
Ha szenvedek majd, hát nem érdekel!
Legyen inkább Önért, mint Öntől!
Akit énbelém lát, csak az a fél százalék, akit
aztán úgyis mindenki bánt!
Hát jobb ha Ön is mértékkel marasztal,
és hazaküld a hajnali vonattal!
Maradjon e pár óra olyan szép, Amilyennek látni se bírom!"
Azt hiszem...van egy-két hely, ahol túl sokat voltam...illetve valójában mennyiségileg keveset...csak...elég lett volna az a kevesebb...időben kiszállni...és elkerülni,akit látom, hogy túlságosan megkedvelhetek...azt hiszem...ott hagyni...és megtartani szimplán jónak...ami hiszen, hogy jó, már kivételes...és nagyszerű...és nem kellene több...persze...kell hát...sóvárgok utána...hogy legyen valami plussz...ami már rárak valamit a jóra...és úgy az a jó...hát eltűnik...mármint megmarad...de más lesz...nagyon más...tényleg ki kellene szállni időben...mielőtt...már komoly...sajnos...de aztán azt próbáljuk mondani, delete...de akkor röpül a jó is...fene se tudja...meg hát alapból nem is lehetséges csak úgy egyszerűen eltörölni a gondolatainkból...nemhát...persze...csak az a fránya jó...lenne vagy ne is lenne...csak úgy annyi, még az akkoriból...de majd legközelebb...persze úgyse...de talán sikerül kiverni a fejemből...azt a bizonyost...akit nem kerültem el egy évig...pedig...csak most...mikor már késő...
