Llill

"Hát jobb ha Ön is mértékkel marasztal,
és hazaküld a hajnali vonattal!
Maradjon e pár óra olyan szép,
amilyennek látni akarom!

A jóhiszeműség, véget nálam ér.
Kiváltképp azzal vigyázok,
akit nagyon megkedvelhetnék!
Elnézést, kiszállok!
További jó mulatást!
Ha szenvedek majd, hát nem érdekel!
Legyen inkább Önért, mint Öntől!
Akit énbelém lát, csak az a fél százalék, akit
aztán úgyis mindenki bánt!

Hát jobb ha Ön is mértékkel marasztal,
és hazaküld a hajnali vonattal!
Maradjon e pár óra olyan szép,                                                                               Amilyennek látni se bírom!"

Azt hiszem...van egy-két hely, ahol túl sokat voltam...illetve valójában mennyiségileg keveset...csak...elég lett volna az a kevesebb...időben kiszállni...és elkerülni,akit látom, hogy túlságosan megkedvelhetek...azt hiszem...ott hagyni...és megtartani szimplán jónak...ami hiszen, hogy jó, már kivételes...és nagyszerű...és nem kellene több...persze...kell hát...sóvárgok utána...hogy legyen valami plussz...ami már rárak valamit a jóra...és úgy az a jó...hát eltűnik...mármint megmarad...de más lesz...nagyon más...tényleg ki kellene szállni időben...mielőtt...már komoly...sajnos...de aztán azt próbáljuk mondani, delete...de akkor röpül a jó is...fene se tudja...meg hát alapból nem is lehetséges csak úgy egyszerűen eltörölni a gondolatainkból...nemhát...persze...csak az a fránya jó...lenne vagy ne is lenne...csak úgy annyi, még az akkoriból...de majd legközelebb...persze úgyse...de talán sikerül kiverni a fejemből...azt a bizonyost...akit nem kerültem el egy évig...pedig...csak most...mikor már késő...

Na helló!!

Érdekes dolgokon vagyok túl. Egy jó kis gyerektáboron. Hát azt most nem fejtegetném. Kicsit felborultam, azt hiszem. Mármint utólag belegondlva, oylanra mondtam nem-et, amire igen-t kellett volna mondanom. És oylanra igen-t,amire meg nem-et. De ebből is tanultam. csak azért kicsit elvette a kedvem. De azért visszajött :)

Aztán meg... hm... egy érdekes találkozóm is volt...

Meg egy elég érdekes beszélgetésem... Csak ezek pont olyan dolgok most, amikről nem írnék. Egyrészt mert most nicsn is nagyon kedvem. Másrészt nem is oylanok,hogy írjak róluk. Szóval, lényegében érdekes dolgok :)

Amit igaázból le akartm írni. Mármint igazámndiból nem si akartam semmi konkrétat, ogndltam felnézek, aztán rébukkatnam valamire. Na eszembejutott valamit mégis csak leírok. Hm... mondtam valamit... valamire, hogy szar... nem úgy értettem.... ezt megint cska nem fogom részletezni, úgyhogy igazából semmisemmi :D Csak augusztusban ne felejtsek el bocsánatot kérni miatta... de talán anynira nem volt oylan... sajnálom eléggé... csak mindig utólag jövök rá a dolgaimra...amit annyira sajnálok... szóval... hogy mit kellett volna mondanom... kérdeznem... mit nem kellett volna... meg ilyenek... és ez így nagyon szar... kellene valami, amivel elérhetném, hogy már ott helyben a szituban képes legyek rá... néha megy... de szeretném,hogy a nem néha is néha lenne... tudom minke kellene lennie,csak azt nem tudom,hogyan érhetném el...

na,midnegy is :D már igyekszem megoldani magam :) Szorítsatok :)

Szóval... ami így útközben egyszembejutott, hogy bepötyögök...

"...Don't worry be happy
In every life we have some trouble
When you worry you make it double
Don't worry, be happy......

... don't worry be happy
Cause when you worry
Your face will frown
And that will bring everybody down
So don't worry, be happy now.....

... Don't worry, don't do it, be happy
Put a smile on your face
Don't bring everybody down like this
Don't worry, it will soon past
Whatever it is
Don't worry, be happy..."

Szóval... most csak... hogy... minden... szóval... az apróságok... a mindenek...igen... Szóval... csak egy apróság... egy kettő perc... ami jó volt... boldog volt... szóval... van az a fiú... a jégkrémes srác... remélem, Lilla, emlékezni fogsz rá mindig... most valahogy nem tudnám elképzelni, hogy nem... írnék most róla szavakat, csak vázlatosan,hogy tudd... de hátha magára ismer... bár már eleht, hogy a jégkrémről is... meg nem is jár itt lehet,de egyszer talán...vagy nem...aki látta, hogy rúgtál gólt a Pistinek... aki Lilla? Igen? Lilla?? Igen??? Lilla,ugye?? Igen... Tudom a nevét,tudom a nevét,tudom a nevét......én is a tiedet... meg...azt hittem elestél...már majdnem utánnad mentem...és jó 3.nak lenni?...a halakat????...elmondod, mit akartál fenn mondani?? -... -Szívesen... hm... szóval... na... hát igen... és a legkedvesebb... a jégkrém-eset...Azt hittem, elszórtam. Azt hittem, azt is el tudtam szórni, amit nem lehet...amiben nincsen mit...de enkem mégis sikerült... persze, még mindig nem biztos,hogy nem... hogy nem szúrtam el... nem biztos... csak hírből... másodkézből... ami nekem nem szokott elég lenni...szóval... még mindig csak reménykedem,hogy nem mondtam rosszat.. mert valljuk be,kicsit becsiccsentve voltam...és meg akartam neki köszönni azt a bizonyos első hetet... és mást mondtam,mert azt hittem, jobb lesz,ha azt mondom,mint a köszönést...persze, százszor rosszabb volt... de majd kiderül... de nagyon boldog lennék,ha jönne... de lehet, hogy csak mondja... augusztusban kiderül... szóval... az a bizonyos eset...

"Hoztam neked valamit...de csak most adom oda... már oda akartam adni délután, de játszottál... és hát számítógépezés közben mégsem ehet az ember... szóval... sétáltam... és eszembejutottál...és gondoltam, veszek neked is egyet..." ...és akkor kaptam egy jégkrémet...a kedvencem... de ő nem tudta, hogy az a kedvencem... és zavarba jöttem..eléggé... "Oooo...." és nem jutott eszembe, hogy megmondjam, hogy az a kedvencem...egyszerűen jó volt... sok olyat ettem... azt a fajtát... de azt hiszem, az volt a legfinomabb jégkrém, amit valaha is ettem...egyszerűen jó... ő... a pillanat... nem tudom, tudnék-e én ilyet...ilyet okozni másnak... mint ő nekem...és lehet,h ő még sokaknak is...nem tudom... de nekem az a mai napig egyik legszebb pillanat... "Köszönöm, ... " "Szívesen." ...és iylen egyszerű. És egy jégkrém. Ami a legfinomabb. És Tőle. Ilyen egyszerű. És ilyen egyszerűen jó. És ettől egyszerűen... gyönyörű... 

"...Készültem én eleget,
Másra, mint ami aztán lett
Bordó függönyök mögül
Néztem a mindeneket
mentek végtelen sorba
Mindenen túl, mindenen túl
Közéjük szédültem mert
A Minden, vonzó nagyúr..."

Hát... most valahogy ez a versszak,ami passzol... Főként az eleje. Elég álmodozós emberke vagyok. szeretem magam beleképzelni a jövő eseményeibe. Persze, csak elképzelem a jövő eseméyneit is. Hogy talán az lesz, talán ott az fog történni. És dehogy. de mindig elképzelem. Újra és újra. Meg újra meg újra. Mással, másutt, máskor. de mindig ugyanazt. Hogy jó. Jó lesz, pont ott, pont akkor, pont vele. És kézeletben elgondolom. Ha majd ezt mondja, kakor én azt. Ha én ezt, akkor ő talán majd azt, én meg talán arra emezt. Szóval...eltervezem... fejben... de mindig máshogy. Mondjuk, hogy kábé százszor. Lett colna egy randi hétfőn, ami át lett téve péntekre. Péntek randi. És akkor már oda is képzeltem magam vele. És kábé 100 variáció, mi történhet. Természetesn mindig a 101. történik. Ami persze jó. Örülök neki. sosem unalmas. csak mikor az a 101. mind a 100nak ellentéte... az oylan csapó... minthogy... na majd ott akkor őt megcsókolom...és elmondom neki ezt meg azt... talán azt még nem,majd inkább később... és nincs randevú. És elmarad. És érzed, hogy nem is lesz egy ideig vele. És akkor nevetsz magadon... hm... és eszedbe jut egy-két barátod, barátnőd... akik mindig megmondják... Lilla, úgy se az lesz, amit elgondolsz... és tudom... tudom, hogy jönni fog a 101. Persze. De mégis. Újra és újra előre elképzelem. És jelenem pillanatait a jövőbeni események elképzelésébe folytom. Fölöslegesen. De hát ember vagyok. Te is. Álmodozás az élet megrontója... és így igaz... az élet egyik legnagyobb rablója... csak apránként veszi el a perceinket... a fürdőkádban, az ágyban fekve, könyv fölé hajolva...itt is van... és te meg benne... és lop... lopja a pillanataid... amik a tieid... de te önként adod... én is... odaadom neki... vigyed... és úgy se az lesz... más lesz... de te elrabolod... és én adom... és észbe kapok... Atyagatyaennyiidő?! igen... és mit csináltam... adtam a tolvajnak... és mikor jön az esemény... akkor talán nem is jön... illetve a 101. mindig az a bizonyos...csak az... amit sose tudok... amire sose gondolok... szóval... lovaglunk a képzeletünk mezején...adjuk életünket a pillanatlopónak...és mikor odaérünk a lóval a dobra...zsupsz...látod a 101et... a sosem tudható, nagyon jólismert 101ediket... és pillanat... és elmegy... és jön az új esemény... és te nyeregbe ülsz... legalábbis én... úja és újra... és más lesz... örökké más...és leszédülünk a paciról...mikor látjuk a 101et... és sírunk miatta, vagy nevetünk... hogy milyen jó volt ez a 101... avagy legrosszabb ami történhetett... gondljuk legalábbis...de persze elhet, hogy a 102 ami utána eszünkbe jut még rosszabb,és akkor ez még vigasztal is... talán...szóval... eseményt látunk-lovaglunk-odaérünk-zsupsz-és új. és megint. Kábé... és sose tanulok. Igyekszem. Persze. Tanulni. Mindenből mindent. Hogy nem kellene előre elgondolnom, Lilla, úgy sem az lesz. De mégis. És elvesztem a jelenem... mert neki adom az úgy is más jövőnek... és hupp...és zsupsz... és 101...     

Hát... most itt ülök, a gép előtt... igaázból, átmehetnék a lakásba,és olvashatnék, vagy megnézhetnék egy jó filmet...vagy kicsit tanulhatnék, amit kellene... vagy valamit... de nem...it ülök a gép előtt,és ide pötyögök... miért? hát... azt hiszem időhúzásért... hogy ne, Lilla, még ne menj át.. hát... de miért? hát... azt hiszem valamire várok... illetve valakire... mire is? Hogy beszélgessek vele... 2 személyre is most egyésen pontosan... de egyiknél sem vagyok biztos, hogy beszélnék vele,ha adódna rá lehetőség... pedig azért ülök itt, hátha... hátha megjelennek... persze... mai korban... msnen... vicces...és egyben szánalmas... át kellene menni hozzá...becsöngetni...elhívni egy teára... nem... várok rá,hogy bejelentkezzen... és bocsánatot kérejek tőle,és elmodnjam,hogy bánom, és hogy rosszul érzem magam, és hogy ne nézzen rám így, és hogy álljon meg velem besézlgenit,ha lát... az egyik... a msáik? talál el kéne hívnom... egy teára... egy sétára... vagy nekem elmenni hozzá... tetszik... nagyonis... azt hiszem mint még senki... nagyon... és várok rá... hogy beszélhessek vele... d enem hiszme,hogy meg is tenném, ha jönne is... nem jobb... rosszabb... akkor meg miért várok az alkalomra ha nem teszem meg?... nem tudom... félek... nem attól,hogy mi fog történni... hanem attól,amitől mindig is... nem tudom ő mit gondol... mit szeretne... mennyit szeretne... mit gondol... nem untatnám-e... zavarnám-e... mi van benne... mire gondol... mit érez... mit szeretne... mit akar... azt válaszolja,amit gondol?... várok rá... valamiért... van valami,amiért várok rá... hiszek benne... egyszer csak jön,és... ő szól, héjj gyere velem... jön, és elvisz... furcsa amit mostanság érzek...mikor eszembe jut... ez is új... és várok rá... nem tudom miért... tudom, hogy semmit nem fog tenni, amíg én nem lépek valamit... mégis én várok rá... tennék is valamit?... nem tudom... gyáva vagyok... nem merek szembe nézni azzal, amit gondol... pedig mindennél kiváncsibb vagyok,mit gondol...szeretném tudni... nálad is... mindenkinél... héjj, mit gondolsz... meséld el...nem is nehéz... de...az?... az???... az... jó,mesélek inkább mást... igen... nem... azt nem mondhatom el...konkrétan....kérlek...ne is kérdezd többet... szóval.... várok rá?... várok rá... van értelme?... mindennek van értelme... mit fog mondani?... nem tudhatom,míg meg nem kérdezem... nem felejtett már el?... bízom benne, hogy nem... gondol ő is rám annyit, mint én őrá?... nem tudhatom... héjj...szólj, mikor épp rám gondolsz... nem tudod mit jelent... én sem... de valami hatalmas jó érzést... hidd el... kérlek... köszönöm

Csak mert... mert olyan üres... és teli van... hogy lehet egyszerre a kettő? olyan...nemis... az üres talán nem si jó szó...nem üres... de mégis.... nem... nem az... inkább csak magányos... Teli vagyok gondolatokkal, de egy pillanatra mégis olyan jó lenne semmire nem gondolni, egy pillanatnyi semmit... kiüríteni mindent... kis ideig... elűzni őket... nem csak a rosszakat... a jókat is... ne keveredjenek... csak egy szimpla semmi... mert... minden itt van a fejemben... és mégis azt érzem,hogy semmi... talán,mert nem tudok egyiknél sem megállni...egyik után jön a másik... és ennek nincs vége... és mégis smemin nem gondlkodom el részletesebben, nem vezetem tovább... és mennyi érzelem... a gondolatok hozzák... vegyes... minden... jó...rossz... azokat is picit eldobni magamtól... semmit érezni...nyugalmat...csendet...egyik érzelmet sem tudom megállaítani...hogy had sírjak, hogy nad nevessek... mennek el,és jön a másik... hát... valahogy... annyi minden van most... és oylan jó lenne,ha nem lenne semmi... már csak azt sem akarom, hogy egy valami legyen...inkább egy sem... legyen ahogy eddig...nem nyavalyognék,hogy éegyen már valami...történjen már valami.... csak most ezek menjenek el...

...egyetlen társa, a senki által meg nem zavart, magány...

"...Mit mondhatnék neked, ismered minden gondolatom...                                              A tekintetem rajtad, a szívem meg a bárpulton hagyom..."                             

"...Jó volna ha ez a pár szép pillanat ennyire nem rohanna...
Persze ki tudja hogy hova siet?                                                                                Mi meg addig elterülünk a pázsiton...                                                                       És ha magam rábírom, talán felhívlak,                                                                       Mert jó volna egy séta...jó volna egy séta..."          

"...Nincs több haladék, te erre én arra.
Aztán majd találkozunk ott fent vagy lent,
Vagy egy kis bolygón, ahol ha ugyanolyan mohók leszünk
Hamar elveszünk..."

...Én mint egy vérző farkas a Hold alatt vonyítok érted és magadért.                              Aztán ha majd megfogod a kezem, tudni fogom: valaki hazatért...               

"...Rád figyeltem, nem pedig a ruhád.
Én nem vagyok a haverod, te sem nekem,
De mi lenne, ha egy kis bolygón ülnénk ketten egymásra utalva?
Nem utálva. Lehet rátalálnál egy barátra, én úgyszintén,
Csak ez a földi színtér valamiért uszít..."

"...Pupillám tágra nyílik,
A világ és köztem egy rés.
Számból a szavak nem tettek, csak mese,
A fele legalább igaz, a másik fele részeg ábránd.
Én vagyok, aki rajtad átlát,
Hiszen csak magam nézem, és amíg marad pénzem
Újra egy kör, hátamban már jól áll a tőr,
Nem is zavar. Valami belső hang mindig hadar..."

...Tudhattam volna, de nem hittem el,                                                                       hogy nem lehet tudni, amiben hinni kell...          

Hát... ma olyan fura érzetem van megint. Mostanában új dolgok érnek, mármint új történések, mámint nekem új. Mármint amiket eddig még nem tapasztaltam,és új érzéseket váltanak ki belőlem,új gondolatokat,amiket helyre kell rakni, be kell sorolni valahová... és mostanában gyorsan jönnek ezek az új dolgok,úgyhogy kicsit nehezen megy... mármint rendbe tenni az érzéseimet... De nem is erről akartam írni igazán. Erről majd egyszer máskor. illetve úgy szeretném,ha már bizonyos dolgokkal állok valhogy,és legalább a fejemben rendben vannak valamennyire... Hát... szóval... most írnék valamiről... ami abszolút normális,és átlagos...de mégis... valami hatalmas... ami már eddig is történt velem folyamatosan,de csak nem rég gondoltam bele...

Találkozunk emberekkel, megismerkedünk emberekkel. Ennyi a problémám. Hogy... valami olyanom van... nem tudom, jól le tudom-e írni... mert ha nem tudom,úgy nem biztos,hogy átmegy,és akkor én vagyok a fura megint :D de sebaj :)   megpróbálom...a napokban bennem van ez az érzés... ami olyan idegen...és mégis minden nap találkozol vele...szóval... kezdődik azzal,hogy látsz valakit. Megállapítassz róla valamit, mittudomén... hogy jól néz ki,hogy helyes, hogy jó a cipője, hogy őt már korábban ott láttad, hogy az annak a valakije, hogy barna a haja..akármit...aztán oké... sétálsz tovább...lehet,h nem is gondolsz rá többet...lehet,h benne lesz az álmodban... lehet,h valaki mesél vmit,és tudod,hogy igen róla van szó... aztán másnap... látod,h ott focizik,azokkal akiket te is ismersz... hát álljunk be focizni... van kedvünk...szia...szia...Lilla vagyok...á,igen,láttalak tegnap,igen,tudom...aztán foci... aztán lehet,h nem is gondolsz rá utána...lehet,h benne lesz az álmodban...valami... aztán következő nap...szia...szia...szembejön veled...köszöntöd...másnap...szia,leülök melléd,ok?...persze...a buszon együtt mentek pont...üljön csak,miért ne... örülsz is neki...szimpatikus...kedves...beszélgetünk... aztán következő nap: nincs kedved eljönni ma este? Lesz valami... jó lesz...gyere te is... persze,remek,megyek... és akkor ott vagy... este... vele... aki pár napja idegen volt, nem köszöntél neki, elemntél mellette, adataid,megállapításaid voltak róla,hogy ebbe az osztályba jár, vele van jóban...ilyenek... most emg vele táncolsz... akit pár napja nem is ismertél...és eszedbe nem jutott,hogy majd egyszer vele táncolsz... és pillanatok... a napok mennek gyorsan... pillanatok alatt múlnak el... Éveken keresztül egy iskolába jársz vele, és pár pillanat...és azt mondod,igen, őt ismered...igen,vele táncolok épp... pillanatok alatt... lesz valakiből számunkra mégjobban valaki...

Hát...nos... 2009. 04. 03. 23:36; még péntek este... egy eszméletlen jó péntekeste...nem írnám le... olvasni nyílván nem olyan jó,mint átélni...Zene volt, pizza volt, Zsófi volt, Ági volt, hangulat volt, ének volt, pincérsrác volt, sevenup volt, macska volt, sör volt, zenész volt, Micimackó volt, Paff, a bűvös sárkány volt... nevetés volt...kedvesség volt...én is voltam... És péntek este volt...egy hihetetlenjópéntek este...A-hihetetlen-jó-péntek-este...talán...és még talán sok ilyen következő...azt hiszem, nagyon jó lenne... csak többen...sokan...több embernek...hisz ezekért a péntek estékért érdemes élni...meg a nyakba ugráló selymes macskákért...meg a zavarbahozó pincérsácokért...meg még egy-két...amiért rájössz,ohgy érdemes élni...még ha nem is gondltam volna...ugyanminek??de aztán megérzed,hogy éppen azért... mert jó. Egyszerűen jó. Mi az a jó? én most ma péntek este jöttem rá. Persze, sak egyik fajtájára...az érzelmi jóra...mi az,ohgy jólérzed magad...nem,nem hogy nem beteg vagy...hanem énekelsz, nem nem vagy részeg; csak egyszerűen: pizzázol...velük...amellett a zene mellett... ilyen egyszerű talán.

Hogy van ez. Kellene bevezetés. Jó. Megvolt.

Szóval. Van az. Van az a bizonyos gombóc....amit se lenyelni,se kiköpni,se szétrágni,se semmit nem lehet vele csinálni. Akiknek erről már meséltem, azoknak már igazából a tökük kivan a gombócommal .De nem baj. Mert... úgyis tudod, miért .Ha meg nem tudod, úgyis visszakattintassz.

Szóval, az a gombóc. Ami mindig, de mindig, de mindenegyes pillanatban ott van, de csak néha veszed észre, mert csak néha teszi magát érezhetővé .Na,most megint itt van. Szóval, az a szokásos .Mikor betölti a torkod, és nem engedi se be a levegőt ,hanem lihegj..., nem engedi se ki, hogy ne tudj megszólalni....szóval,ellep.És már néha a szívemet is szabályozza,és felhúzza,de úúúgy....várja,mikor jár le,és szórakozik vele.Hagyja nyugalomban, aztán valamiért felhúzza,és játszik vele,és élvezi nézni, hogy mikor ér megint a nyugalmi dobogási szintre... ,és addig nem hagyja békén, hol lelassítja és nagyobbat üt, hol felgyorsítja...szórakozik vele...a szívem meg szórakozik velem...

Szóval,na,lényegében az a gombóc,ami megfacsarja a szívet,és előcsalja azokat a nedveket,amik a szemed sarkából át jutnak ki a világba,hogy valahova lepottyanjanak...szóval kifacsarják,és ezek kifolynak belőle,és felfelé kell folynia mindenenkeresztül, és végül lepottyanniuk.Szóval,ezek az igaziak.Amik nem csak egyik pillanatról a másikra előbuggyannak,hanem amik megdolgoznak érte,hogy kiszabaduljanak.

Aztán végülis hülyeség ám.Mintahogy minden.

Szóval, van ő, vagy te, meg ő, meg ő, meg ő is, én is, meg ő is, meg még ő is,meg még jósokan. Ezekközül talán ismered őt,meg őt,meg őt, meg a jósokból jópárat,meg talán valamennyire magadat is, meg ha most itt vagy,valamennyire engem is. De most rajta,meg rajta és rajta van a lényeg.Persze,az az ő lehet, hogy te vagy, lehet, hogy én, de lehet ,hogy ő, de az is lehet, hogy ő. Neked aki, nekem aki ,és neki is aki.

Szóval ,van valaki. Legyen ő. Aki ott ül valahol, vagy már épp alszik, de lehet hogy még csak most állt neki vacsorázni ,lehet hogy már nem is él se így, se úgy, lehet ,hogy még olvas kicsit. Nem tudom, mit csinál. Van ő, akivel akkor leültem egy padra, meg akivel elmentem oda, meg akivel beszélgettem erről, meg akivel találkoztam akkor, meg aki ott volt mellettem még egyszer, meg aki segített akkor. Szóval, van ő. Aki nem tudom, mit csinál most, hogyan csinálja, hol van ,s miért van ott.

De...szóval van ő. Aki miatt megjelenik a gombóc, és ő nem tud róla. Van ő, akire gondolsz, miközben lefekszel aludni és már könnyes a párnád, mire letennéd rá a fejed. és te nem tudod, hol van. Van valaki, aki miatt egész nap bamba voltál, akire teljes 5 percet fordítottál az életedből egy padban ülve ,hogy filózz miért tette. Van ő, akivel álmodtam. Meg van ő is, ki miatt csapkodtam őt, és ordibáltam vele. De Ő erről nem tud.

Lehet, hogy ott van a szomszédban, és te rágondolsz miközben méssz hazafelé esőben, hisz az milyen jó, akkor senki se veszi észre, ha folyik a könnyed. 

Szóval, van valaki, aki van valahol ,és tesz valamit, és nem tudja, hogy te rá gondolsz.

És biztos van valaki, aki most rád gondol .És lehet, hogy megcsörget, mosolyog ,vár egy kicsöngésig és lenyomja, és vár rá ,hogy visszacsörgesd. De biztos van olyan is, aki rád gondol és nem csörget meg, és nem tudsz róla...

neeeem.....biztos nincs olyan, aki ebben az apró pillanatban rám gondolna.... tuti, hogy nincs......... nem ismerek senki olyat, aki rám gondolna aközben, mikor megy lefeküdni ,és már könnyes a párna, mire letenné a fejét... nekem nincs olyanom, aki pont most ordibálná le az egyik barátja fejét tehetetlen dühében, miközben rámgondol.........

Ha tőlem ezt kérdeznéd ,én biztos ezt mondanám rá válaszul neked.

És talán, hogyha tőled ezt kérdezném, talán, ezt felelnéd nekem.

Azért, mert nem tudsz róla ,hogy én miattad sírok miközben elalszom ,vagy miattad veszekszem mással, és miattad tűri más ,hogy bántom, miközben rád gondolok, vagy miattad rontom el azt a feladatot, mert teljesen máshol jár az agyam, valahol nálad...

Nem kell ehhez szerelmesnek lenni ,nem kell utálni se senkit, nem kell fiúnak vagy lánynak lenni, nem kell 17 és 30 év közöttinek lenni hozzá, nem kell ehhez semmi... azonkívül, hogy legyél...

Ha már vagy, akkor elhiheted, hogy valaki ebben a pillanatban rádgondol, lehet, hogy már sír, lehet ,hogy már nevet, lehet hogy már ordibál, lehet, hogy már csak néz maga elé...

Hiába mondod, hogy biztos nem... hogy kizárt dolog....már ha ezt mondod...mert könnyen lehet, hogy nem... csak akinek eddig mondtam, köztük magam is, mind ezt mondták vissza...és akiknek eddig mondtam ,azok közt volt olyan is, kire gondoltam miközben nevettem, és miközben sírtam, de ő mondta, hogy lehetetlen....

én meg ráhagytam

Szóval ,van ez. De hogy most így leírtam, már kezd elmúlni ama gombóc, és ama facsarás, meg ama 'na,ha,most egy hangot kiadok,kijön mind és végem...' 

De valahogy össze kellene raknom... majd talán akkor, ott össze tudom rakni....talán még segít is benne... bár aztán lehet, hogy hülyén halok meg. És úgy is szűnök meg teljesen. De tán nem.

Ezt sem tudom.

De most megyek, mert vonz az az ágy a másik szobában ,amin ott van az a jó 3 éves macis párna... az már jó sokszor nyújtott biz támaszt, és menedéket ,amin belehetett fordulni a falhoz, vagy belenyomni a fejem totálisan, s könny befogadásra is már gyakorlott, meg már meg is szokta, hogy csapkodják ,ha a gazdája épp valakire gondol... lehet ,hogy rád...de lehet, hogy rá vagy rá... vagy a jósokból a jópár közül valamelyikre... de valakire, akiről nem tudja, hogy hol van és mit csinál, csak azt, hogy akkor hol és mit csinált. És hogy amiatt az akkor miatt, most nem tudja...se azt, hogy merre jár, kivel, miért, hogyan...,csak azt tudja, hogy amiatt az akkor miatt szenved sokat az a macispárna...,ami lehet ,hogy se neked se neki nem macis, nem párna... de olyan macispárna.... akiről megint csak nem szabad megfeledkezni, míg teljesen másra gondolunk...

December 31.e van. És megint az a furcsaság.... ilyenkor, ugye, belegondolunk,hogy jó volt-e. Mármint a 2008. És hogy jó lesz-e. Mármint a 2009. Majd eldől. Még nem tudhatom... sajna... pedig néha oylan szívesen, csak ilyen apró kis képeket, vagy hangokat, vagy akármit... a jövőből...hogy mi lesz... egy pillanatnyi hangulatot, érzelmet...ha kaphatnék... az olyan jó lenne. Vagy éppen hogy rossz.

Szóval, most megindult ez a blog. Azt hiszem, hogy sok összevisszaság lesz itt :) De aki akarja, annak úgy is könnyű lesz kibogozni, aki meg nem akarja,az meg úgysem akarja :) Mostanában egyre ritkábban ülök le írogatni, úgyhogy nem tudom, ohgy ide milyen gyakran kerül majd fel új iromány. De nem fogom elfelejteni az biztos :) Rajta leszek az ügyön :) És azért mondom,hogy valószínű, hogy összevisszagáokra lehet számítani, mert leginkább akkor ülök le irogatni, ha valami nem oké, vagy ha valami nagyon jó... mármint.... ha van valami, amit ki kell adnom magamból, és pont máshhogy nem megy. Mert, ugye, el tudom mondai a barátnőimnek, vagy a bátyáimnak... de van úgy, hogy nekik sem... szóval...az a tipikus érzés, hogy nem tudom elmondai senkinek...úgyhogy akkor elmondom mindenkinek... valami ilyesmi. Szóval... majd kiderül, hogy milyen irkálások lesznek itt :) ezt sem tudhatom előre :)

De a többit majd jövőre... :)