Hogy van ez. Kellene bevezetés. Jó. Megvolt.

Szóval. Van az. Van az a bizonyos gombóc....amit se lenyelni,se kiköpni,se szétrágni,se semmit nem lehet vele csinálni. Akiknek erről már meséltem, azoknak már igazából a tökük kivan a gombócommal .De nem baj. Mert... úgyis tudod, miért .Ha meg nem tudod, úgyis visszakattintassz.

Szóval, az a gombóc. Ami mindig, de mindig, de mindenegyes pillanatban ott van, de csak néha veszed észre, mert csak néha teszi magát érezhetővé .Na,most megint itt van. Szóval, az a szokásos .Mikor betölti a torkod, és nem engedi se be a levegőt ,hanem lihegj..., nem engedi se ki, hogy ne tudj megszólalni....szóval,ellep.És már néha a szívemet is szabályozza,és felhúzza,de úúúgy....várja,mikor jár le,és szórakozik vele.Hagyja nyugalomban, aztán valamiért felhúzza,és játszik vele,és élvezi nézni, hogy mikor ér megint a nyugalmi dobogási szintre... ,és addig nem hagyja békén, hol lelassítja és nagyobbat üt, hol felgyorsítja...szórakozik vele...a szívem meg szórakozik velem...

Szóval,na,lényegében az a gombóc,ami megfacsarja a szívet,és előcsalja azokat a nedveket,amik a szemed sarkából át jutnak ki a világba,hogy valahova lepottyanjanak...szóval kifacsarják,és ezek kifolynak belőle,és felfelé kell folynia mindenenkeresztül, és végül lepottyanniuk.Szóval,ezek az igaziak.Amik nem csak egyik pillanatról a másikra előbuggyannak,hanem amik megdolgoznak érte,hogy kiszabaduljanak.

Aztán végülis hülyeség ám.Mintahogy minden.

Szóval, van ő, vagy te, meg ő, meg ő, meg ő is, én is, meg ő is, meg még ő is,meg még jósokan. Ezekközül talán ismered őt,meg őt,meg őt, meg a jósokból jópárat,meg talán valamennyire magadat is, meg ha most itt vagy,valamennyire engem is. De most rajta,meg rajta és rajta van a lényeg.Persze,az az ő lehet, hogy te vagy, lehet, hogy én, de lehet ,hogy ő, de az is lehet, hogy ő. Neked aki, nekem aki ,és neki is aki.

Szóval ,van valaki. Legyen ő. Aki ott ül valahol, vagy már épp alszik, de lehet hogy még csak most állt neki vacsorázni ,lehet hogy már nem is él se így, se úgy, lehet ,hogy még olvas kicsit. Nem tudom, mit csinál. Van ő, akivel akkor leültem egy padra, meg akivel elmentem oda, meg akivel beszélgettem erről, meg akivel találkoztam akkor, meg aki ott volt mellettem még egyszer, meg aki segített akkor. Szóval, van ő. Aki nem tudom, mit csinál most, hogyan csinálja, hol van ,s miért van ott.

De...szóval van ő. Aki miatt megjelenik a gombóc, és ő nem tud róla. Van ő, akire gondolsz, miközben lefekszel aludni és már könnyes a párnád, mire letennéd rá a fejed. és te nem tudod, hol van. Van valaki, aki miatt egész nap bamba voltál, akire teljes 5 percet fordítottál az életedből egy padban ülve ,hogy filózz miért tette. Van ő, akivel álmodtam. Meg van ő is, ki miatt csapkodtam őt, és ordibáltam vele. De Ő erről nem tud.

Lehet, hogy ott van a szomszédban, és te rágondolsz miközben méssz hazafelé esőben, hisz az milyen jó, akkor senki se veszi észre, ha folyik a könnyed. 

Szóval, van valaki, aki van valahol ,és tesz valamit, és nem tudja, hogy te rá gondolsz.

És biztos van valaki, aki most rád gondol .És lehet, hogy megcsörget, mosolyog ,vár egy kicsöngésig és lenyomja, és vár rá ,hogy visszacsörgesd. De biztos van olyan is, aki rád gondol és nem csörget meg, és nem tudsz róla...

neeeem.....biztos nincs olyan, aki ebben az apró pillanatban rám gondolna.... tuti, hogy nincs......... nem ismerek senki olyat, aki rám gondolna aközben, mikor megy lefeküdni ,és már könnyes a párna, mire letenné a fejét... nekem nincs olyanom, aki pont most ordibálná le az egyik barátja fejét tehetetlen dühében, miközben rámgondol.........

Ha tőlem ezt kérdeznéd ,én biztos ezt mondanám rá válaszul neked.

És talán, hogyha tőled ezt kérdezném, talán, ezt felelnéd nekem.

Azért, mert nem tudsz róla ,hogy én miattad sírok miközben elalszom ,vagy miattad veszekszem mással, és miattad tűri más ,hogy bántom, miközben rád gondolok, vagy miattad rontom el azt a feladatot, mert teljesen máshol jár az agyam, valahol nálad...

Nem kell ehhez szerelmesnek lenni ,nem kell utálni se senkit, nem kell fiúnak vagy lánynak lenni, nem kell 17 és 30 év közöttinek lenni hozzá, nem kell ehhez semmi... azonkívül, hogy legyél...

Ha már vagy, akkor elhiheted, hogy valaki ebben a pillanatban rádgondol, lehet, hogy már sír, lehet ,hogy már nevet, lehet hogy már ordibál, lehet, hogy már csak néz maga elé...

Hiába mondod, hogy biztos nem... hogy kizárt dolog....már ha ezt mondod...mert könnyen lehet, hogy nem... csak akinek eddig mondtam, köztük magam is, mind ezt mondták vissza...és akiknek eddig mondtam ,azok közt volt olyan is, kire gondoltam miközben nevettem, és miközben sírtam, de ő mondta, hogy lehetetlen....

én meg ráhagytam

Szóval ,van ez. De hogy most így leírtam, már kezd elmúlni ama gombóc, és ama facsarás, meg ama 'na,ha,most egy hangot kiadok,kijön mind és végem...' 

De valahogy össze kellene raknom... majd talán akkor, ott össze tudom rakni....talán még segít is benne... bár aztán lehet, hogy hülyén halok meg. És úgy is szűnök meg teljesen. De tán nem.

Ezt sem tudom.

De most megyek, mert vonz az az ágy a másik szobában ,amin ott van az a jó 3 éves macis párna... az már jó sokszor nyújtott biz támaszt, és menedéket ,amin belehetett fordulni a falhoz, vagy belenyomni a fejem totálisan, s könny befogadásra is már gyakorlott, meg már meg is szokta, hogy csapkodják ,ha a gazdája épp valakire gondol... lehet ,hogy rád...de lehet, hogy rá vagy rá... vagy a jósokból a jópár közül valamelyikre... de valakire, akiről nem tudja, hogy hol van és mit csinál, csak azt, hogy akkor hol és mit csinált. És hogy amiatt az akkor miatt, most nem tudja...se azt, hogy merre jár, kivel, miért, hogyan...,csak azt tudja, hogy amiatt az akkor miatt szenved sokat az a macispárna...,ami lehet ,hogy se neked se neki nem macis, nem párna... de olyan macispárna.... akiről megint csak nem szabad megfeledkezni, míg teljesen másra gondolunk...